írta: Bittó Boldog Klára
Húsvét.
Böjti szelek járnak. A természet nap mint nap újabbnál újabb meglepetéssel szolgál, hol fagyos leheletét érezzük a hideg télnek, hol a bimbót fakasztó napsugarát élvezzük az Isten áldott napjának. A hóvirág, a krokuszok már előbújtak hirdetve az igazi tavaszt, a Feltámadást.
A keresztény világ húsvétra készülődik. Nekem a régi húsvétok jutnak az eszembe mikor, mint gyerekek a tojás festés és a locsolkodók voltak a legnagyobb gondjaink. A tojás festéket a szomszédos fűszerüzletből vettük fillérekért. A festés az egy más történet volt. A festék nem mindig festette meg a tojást, de annál inkább nyomot hagyott a padlón, vagy sok esetben az asztalon, ahol művészi munkánkat végeztük. Anyám igazán elnéző volt és remélte, hogy
a következő húsvétra már nagyobb tudással fogunk rendelkezni;
-de visszaemlékezve - nagy javulás nem tudtunk felmutatni a festészet terén.
Minden húsvétra új ruhát, új cipőt és új kalapot kaptunk. A ruha rendszerint
rózsaszín zsorzsett volt, a vállrész pici piros himzett rózsákkal díszítve, hasonlóan a kalapon is rózsák díszelegtek és a lakkcipő fehér térdzoknival adta meg öltözékünk ünnepi hangulatát. Így vártuk hugommal együtt a locsolkodókat.
Már aki várta?
Számomra a locsolkodás elengethető része lehetett volna a nagy ünnepnek. Anyámmal előre kialkudtam, hogy amikor jönnek a szomszéd gyerekek én a besötétített hálószobában leszek.
Nem szerettem a pacsuli szagú kölniket, már pedig mifelénk nem francia parfümmel locsolkodtak. Anyám elég sokszor megszegte az egyezségünket
“ gyere Klárika, Mariska néni kisfia, Pistike, meg akar locsolni.” Mit tehettem? Mosolygós arccal tűrtem a gavallér Pistike zuhanynak is beillő locsolását amit egy szép versike elmondása után nyakamba zúdított.
Évek múlva, amikor már mindketten fecseperedtünk nevetve meséltük egymásnak a gyerekkori történeteket, megállapítva, hogy egyikünk sem bújna most el.
Sajnos Pistikét a szörnyű háború elvitte. A Donnál halálra fagyott a sok százezer katonával együtt. Többé nem jöttek locsolkodni, szép lányoknak udvarolni, piros húsvéti tojást gyüjteni. Jeltelen sírokban örök álmukat alusszák, álmodva szép hazájukról, szeretteikről, húsvétról, a Feltámadásról.